A kávé nem hűlhet ki

Gordonnak soha nem volt beszédhibája. Kiskorában a szülei még szavaló versenyekre is elküldték, de soha sem nyert semmit. Nem is tartotta magát különlegesnek, szimplán csak átlagosnak. 
Most mégis ott állt egy kávézó pultjánál egyre türelmetlenebbül. 
-Mit tetszett mondani?-kérdezett vissza már másodszor a pénztáros. 
-Khét happussinot khéjek. 
-Ááá. Két cappuccinot. Máris adom. 660 Ft      
lesz. 
"Na végre..."-mondta Gordon magában. Bárki más szolgálta volna ki a kávézóból, az tudta volna, hogy mit fog kérni, de ez az újonc csak kérdezget. Félreértés ne essék. Nem azzal volt a baj, hogy egy kezdő szolgálta ki, csak Gordon nem igazán szeretett beszélni. Pontosan fizetett mint mindig, és leült várakozni mint mindig. 

Régen nem volt problémája azzal, hogy egyszerű dolgokat kifejezzen. Sőt. Nehezebb dolgokat is képes volt megfogalmazni hiba nélkül. Ennek köszönhette életének legboldogabb pillanatait, hisz érthető és tiszta beszédével vette le a lábáról Ágotát is. Gordon soha nem beszélt mellé. Mindig azt mondta ki, ami éppen a fejében járt. 
-Éppen ezt imádom benned!-Mondta oly sokszor Ágota. 
Ő mindig korán kelő volt. Gordon még javában aludt, amikor Ágota már a konyhában sürgölődött!
-Gordon! Kelj már fel. Kész a tojás és a kávé nem hűlhet ki! 
És azok a kávék. Ágota imádta, és ünnepekkor mindig könnyű volt lenyűgözni! Ajándékozáskor elég volt egy kávé kiegészítőt vagy baristakönyvet adni neki, és ő a fellegekben járt. Meg is hálálta, mert ő csinálta a legjobb kávékat a világon, azonban mindig volt egy alapszabálya. A kávé nem hűlhet ki. Ágota a szívét rakta bele minden egyes csészébe, és ezért elvárta, hogy mindenki betartsa ezt az alapszabályt, akinek kávét készített.

A kávékar csattanása zökkentette ki Gordont a révületből. Mindig nézte, ahogy dolgoztak a baristák, így már betéve tudta a folyamatot. Ha egy kávé elkészült, akkor azt kitették egy pultra és kiabáltak. 
-ELKÉSZÜLT AZ 53-AS! 
A kávék meg csak sorakoztak. Valaki a vendégek közül annyira belemerült a beszélgetésbe, hogy észre sem vette, hogy a kávéja percek óta a pulton áll. 
"Idióta. Így tönkre fog menni. A kávé melegen finom. Nem hűlhet ki!" 
De persze az emberek többsége nem törődik ilyesmivel. Nincs igényük a minőségre. 

Ágotával ritkán jártak kávéházba. Minek mentek volna? Hisz otthon úgyis jobbat ittak. De ha új hely nyílt a városban azt megnézték “Lássuk mit tud!” alapon. 
Gordon már az idejét sem tudja mikor voltak utoljára együtt kávézni, de a legutolsó alkalomra tisztán emlékezett. A külvárosban nyílt egy új kávézó. Az egyik üzletlánc újabb tagja. Naná, hogy meg akarták nézni. A választék nem volt ismeretlen, de az új kávézó gyakran új személyzetet is kapott. 
Gordon aznap korábban érkezett, és nem is rendelt semmit sem csak leült. Várt Ágota SMS-ére. Egyedül nem akart nekiállni kávézni, Ágotának meg nem kérhetett, mert nem tudta mikor érkezik, és tudta az alapszabályt. A kávé nem hűlhet ki. Mindig mindenhol egyszerű cappuccinot kértek. Nem hittek az ízesítésben. 

Gordon kiszúrta, hogy az ő kávéi jönnek. Az ő rendelése könnyű, ezért mindig a dupla kart használták. Nézte, ahogy a barista megtölti a szűrőt, és feltolja a kart a fejbe. A duplát nehezebb felrakni. Ha rosszul tömörít, akkor szinte lehetetlen elfordítani. De most sikerült neki. Megnyomta a dupla presso gombot, gyorsan alárakta a csészéket, és nekiállt tejet gőzölni.

Gőz. Gordon egyik tisztább emléke a napról. Már fél órája várt, amikor káromkodott egyet a barista. Nem ért bele a gőzkar teljesen a tejbe, ezért az arcába csapott a tejes gőzpermet. 
A telefonja megszólalt. Egy idegen sírva kérte, hogy azonnal menjen oda... 3 sarokra volt a kávézótól. Ágota számán hívta. Az új telefonokban van egy vészhelyzet funkció és baj esetén fel lehet hívni az egyik rokont vagy hozzátartozót, és Ágota Gordont adta meg.

-ELKÉSZÜLT AZ 54-ES! 2 CAPPUCCINO!
Gordonnak több se kellett. Azonnal felpattant, és sietett a tálcáért, felkapta, és leült vele a legközelebbi szabad asztalhoz. Szájához emelte az egyik csészét és nyelni kezdett. A forró ital belemart a torkába, ahogy az utóbbi években minden nap tette. A kávé ízét már nem érezte, csak az eszméletlen forróságot, ami torkát és nyelvét mardosta, de ő csak nyelt és nyelt. Az első kávé aljára ért. Gyorsan kikanalazta a habot, és nyúlt a másik csészéért, szájához emelte, és itta. Nem fintorodott el a forróságtól, és már egyszer sem rándult meg az arca. Emlékeiben Ágota kávéinak ízét próbálta felidézni, sikertelenül. Idejét sem tudja már, mikor itta utoljára a kávéit, és idejét sem tudja, hogy mikor ivott jó kávét utoljára. 
A második csésze forrósága most kifejezetten jól esett neki. A hólyagok a torkán és a nyelvén újra kifakadtak, de amíg nem kezdenek újra gyógyulni, addig van pár fájdalommentes órája. Aztán másnap megint jön a kín, amikor beszélni kell, vagy egyáltalán csak nyelni vagy lélegezni, de ez cseppet sem érdekelte Gordont. Ő minden nap eljött ide, minden nap kérte a két cappuccinot, és minden nap csak nyelte és nyelte, mert a kávé nem hűlhet ki!


Simonffy Péter - 2016 -

Péter Simonffy

18 megjegyzés:

  1. Nagyon tetszik ötletes és vicces hogy ezt egy beszédhibás forrókávét szerető acéltorkú
    csávóból hoztad ki és milyen szépen hozzáillesztetted az Ágotát, és beszédhibájának okának kifejtésén pedig jót nevettem :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Örülök, hogy tetszett! ;) Ezentúl még nyitottabb szemmel járom a várost történetek utá kutatva. ;)

      Törlés
  2. WOW Peti!
    Tudom, hogy ez egy ilyen hirtelen jött randon ötlet, de ilyen jól megragadni a dolgot! És tök jól írsz! :)
    Amúgy imádom a videóid, további sok sikert és a bloghoz is. ^^ :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm! Egyre több vasat tartok a tűzben, de egyenlőre még bírom! :)

      Törlés
  3. Nagyon kreatív,szívesen olvasnék többet is tőled :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm, és igyekszem! ;) Budapest azért ellát impulzusokkal. ;)

      Törlés
  4. Én is ihletet szoktam kapni csak random, de ilyen jora sose sikerül!!

    VálaszTörlés
  5. Hát egy teória:
    Lőrincz Dávid: A két kapucsínó

    Bonifác mindig egy bögre teát ivott reggelente, de nem az a 2-3 decis pohárnyit. Ő egy fél literes kübliből itta a teáját. Mivel felkelés után sehogy sem tudott felmelegedni, kellett valami, ami belülről indította be. Számára a reggel az erős angol teával indult a kedvenc teaházában. Neki ez volt a gázfröccs az emelkedőn való elindulás előtt. A szürke hétköznapreggeleken mindig betért oda, munkába menet egy nagy bögre forró teára. Ezek a reggeli teázások jelentették a békét. Emiatt az utolsó korty tea már keserűnek hatott a szájában, mert tudta, hogy ki kell szakadni ebből a békéből.
    Sokáig ment ez így, de a teaház végül bezárt. Mikor ezzel Bonifác szembesült lógó orral ment dolgozni, és fázósan próbálta túlélni a napot, de nem ment. Végül ebédszünetben átszaladt a közeli kávézóba, ahol pechére teát nem tartottak. Mivel több ideje nem volt, hogy máshova menjen, kénytelen vacogva kért egy kapucsínót. A kávét sosem szerette, de a kapucsínó még az elmegy kategóriába tartozott. A forró nedű elkészült, és fizetés után magához vette. Egy ideig kezét melengette a bögrén, majd sietve kortyolni kezdte. De mire kezdett volna átmelegedni, az itala elfogyott. Nem ez volt az a mennyiség, amihez hozzá volt szokva. Az üres bögrével a kezében visszament a kasszához, és kért még egyet. Aztán mikor megkapta, azt is gyorsan elkortyolta. Ízlett neki. Nem az a tea volt, ami a napjai nyitányát jelentette, de helyette egészen jó volt. És kezdett átmelegedni, ami a fő cél volt. Bonifác annyira megörült, hogy elhatározásra jutott: másnap is betér ugyanoda.
    A következő nap az útvonala megváltozott. Kiesett egy kicsit az a kávézó, emiatt sietni kellett. Vacogva kikérte a két kapucsínót, melyet a fagyosszent tempósan kortyolva tűntetett el. Jól esett, és felszította a tüzet a napi munkához. És ez volt mindig is a reggeli szertartás célja.
    Bonifác ezentúl mindig két bögre kapucsínót ivott. Ez már nem az a békés teázás volt, mint korábban, hanem egy sietős kapucsínózás, de ahogy a körülmények változnak, úgy az ember.

    2016. október 22.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hmmm. Érdekes teória. :) Köszönöm, hogy megosztottad! ;)

      Törlés
  6. Egyszerűen Imádtam a novellád! :) Minden egyes sor, történés mintha csak a szemem előtt zajlott volna le. Mint ahogyan te én is szoktam novellákat írni. És igen, azok a novellák lesznek a legjobbak, amit az élet csak látni enged, így a háttér sztorikat mi magunk találjuk ki! Szívesen olvasnék több novellát TŐLED! Köszönöm hogy megosztottad mindenkivel ezt a remekművet!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm, hogy így gondolod! Szeretnék még írni, de sajnos ez nem megy csettintésre. Mindenesetre remélem megint kisegít majd valaki. :)

      Törlés
  7. Nagy Miklósi Anna: Ottó

    Mindenkinek megvan a reggeli rituáléja. Van aki kávéval indít és van, aki teára szomjazik. Én reggelente kapucsínóra vágyom.

    Sokan különös figuraként tartanak számon. Barátaim nincsenek, csak emlékeim, melyek velük haltak.
    A mai napig emlékszem arra a pillanatra:A közeli kávézóban ültem, mint minden reggel munka előtt. Már rég leadtam a rendelésemet: két kapucsínó. Figyeltem a pult mögött a fiút, aki épp a második kapucsínómat készítette. Épp olyan volt az a reggel, mint mindegyik más. Kómásan ültem az ablak melletti asztalnál és figyeltem,ahogy készíti a rendelésemet. Megfigyeltem őt. Az arcán, szemeit, mozdulatait. Sokan emiatt tartottak különös figuraként számon. Nem tagadtam sosem, hogy szeretem a szépet. S szerettem szemügyre venni azt.
    Elkészült a kapucsínóim. Kimentem a rendelésemért, majd visszaültem az ablak mellé. Kavargattam a kapucsínómat, hogy egy kicsit hűljön, majd kortyonként fogyasztottam el az első csészényit. Kikanalaztam a habot az aljáról, majd a második csészéért nyúltam.
    A számhoz, emeltem és belekortyoltam. A kómás reggelem felgyorsult, amint megéreztem a kávé ízét. Megpillantottam Editet és Bencét a túloldalt: Nekem integettek. Felemeltem a kezemet, és inteni készültem. De hirtelen egy kamion tűnt fel és egy pillanatra megfagyott az idő.
    A kávé már a torkom égette, Bence és Edit pedig lelépett a járdáról és felém siettek.
    Az idő újra mozgásba lendült és szélsebességek száguldozott a vég felé.
    Ott ültem pár méterre tőlük, a kávé égette a torkomat, és nem tehettem semmit. Ők siettem felém, a kamion pedig eléjük.
    Szemem láttára léptek át a halál ajtaján...
    A csészémet az asztalra ejtettem, a kávé pedig szétfolyt a terítőn. Akárcsak barátaim vére az aszfalton: tócsákat hagyva maga után. Kirohantam a kávézóból, s pillanatokon belül már ott térdeltem előttük magamhoz szorítva véres testüket. Melyből már elszállt az élet, nem hagyva maga után mást csak magányt.

    Azóta a nap óta nem törődöm a kávé forróságával,csak nyelem és nyelem. S közben nem érzek mást csak magányt és megbánást, mert tudom: hogy én vagyok a hibás!


    2016.10.23.


    Kedves Peti, nagyon tetszett a novellád és a videóidat is imádom. Szerintem egy nagyszerű ember vagy.
    Ha elolvastad az én kis szösszenetemet szeretném, ha felnézel az oldalamra, ugyanis én is blogger vagyok - lassan öt éve - s, ha megtetszett remélem olvasómmá is válsz. :)

    Puszil: Anna

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. hobagolyazejben.blogspot.hu
      A link lemaradt :)

      Törlés
    2. Szia! Örülök, hogy tetszik az, amit itt a neten csinálok! Érdekesen írtad le a miértjét ennek a fura jelenségnek. :) Fel fogok nézni az oldaladra, mert ez az egész környezet még ismeretlen nekem. :) Mármint a blog. Köszönöm, hogy megosztottad a te nézőpontodat! :) Tudtam én, hogy vanna író követőim is! :)

      Törlés
  8. Azta!Én nem annyaira szeretek olvasni (van háttértörténete) de ilyeneket tőled szívesen olvasok!

    VálaszTörlés
  9. Szia Peti!

    Tudom, hogy kicsit későn érkezik ez a komment, de őszintén a novella alapjáról szóló videódra és a csatornádra is csak nemrég találtam rá.
    Nagyon tetszett amit leírtál, és borzasztóan örülök, hogy olvashattam tőled. Elég közel áll hozzám az írás és most boldog vagyok, hogy a te írói világodba is, úgymond betekinthettem, ha csak egy ilyen hirtelen ihlet vezérelte történeten keresztül is.
    Számomra egy ilyen alkotásban az a legfontosabb, hogy az olvasó megfelelő képet tudjon alkotni arról, amit az író át akar adni/közölni akar vele. Ezt te remekül megoldottad, szépen leírtad a cselekményt, elképzelhetővé, élvezhetővé téve a jeleneteket. Egyszerűen jó volt olvasni. A kávé illata, a kellemes közeg melyet egy kávézó nyújthat az embernek, mind-mind megjelentek a képzeletemben olvasás közben.
    Szóval, nem is szeretném tovább nyújtani ezt a kritikát, összegezve mégegyszer elmondanám, hogy nagyon tetszett amit írtál, és örülök neki, hogy olvashattam tőled. :)


    Ehhez a bloghoz- és ezzel együtt a videóidhoz- kapcsolódóan még le szeretnék írni valamit.
    Ez a valami mégpedig az lenne, hogy nekem hihetetlen élmény nyújtott az, hogy te kávézóban dolgoztál, és kávékat készítettél. Tudom, hogy most, mikor írom ezt, már nem dolgozol ott, de számomra tényleg öröm volt megtapasztalni a videóidon keresztül, hogy tulajdon képpen miről is szól ez az egész, és most nem magáról a munkáról beszélek, hozzám egy sokkal közelebb álló témáról lenne szó. Ez pedig nem más mint maga a kávé. Emlékszem, hogy egész kicsi korom óta szeretem, persze akkor még csak az illatát élvezhettem, de amint lehetőségem volt rá, megkóstoltam-a koromnak megfelelő adagban. Pont ezért volt számomra nagyon is kellemes meglepetés, hogy te ebben a témában munkálkodtál egy ideig. Nem sok időt kitöltő, de nagyon látványos, és számomra kedves percei a videóidnak mikor felveszed a kávé készítését, egyfajta élményt jújtanak nekem azok a részletek. Pontos magyarázatot erre nem hiszem, hogy tudnék adni, de remélem, hogy megérted. :)

    Csak ennyit szerettem volna, elmondani, remélem nincs túl késő ahhoz, hogy ennek a hozzászólásnak még értelme is maradjon. :)

    VálaszTörlés

Instagram